2024. május 01. 23:10 - JpsGold012

F1 - 30 éve történt az imolai fekete hétvége

Harminc éve ment el Ayrton Senna

Három évtized telt el az imolai fekete hétvége óta, amikor két halálos baleset is történt, és ami örökre megváltoztatta a Formula-1-et. Szombaton a Simtek istálló osztrák újonc versenyzője, Roland Ratzenberger szenvedett hatalmas balesetet, és hunyt el. A vasárnapi versenyen aztán a Williams-szel a versenyben vezető háromszoros világbajnok brazil Aytron Senna csapódott falnak, és sajnos ő se élte túl az óriási becsapódást. Visszatekintünk a tragikus eseményekre, és azok hatásaira a Forma-1-re. Egy érdekes felvetésen is elgondolkodunk. Vajon a mai autókban túlélhető lenne-e Senna és Ratzenberger balesete?

A pályáról

Az Imola melletti versenypálya, hivatalos nevén Autodromo Enzo e Dino Ferrari 1980 óta látta vendégül a Formula-1 mezőnyét. Meglehetősen gyors pályának számított. A versenykör iránya az óramutató járásával ellentétesen haladt, ami akkoriban még nagyobb ritkaság volt, mint ma. A 80-as években is már merültek fel kérdések a pálya biztonságosságával kapcsolatban. A Tamburello kanyar különösen veszélyesnek számított. A célegyenes felől az autók hatalmas sebességgel érkeztek meg a hepehupás bal törésbe, amelynek másik oldalán csak egy masszív betonfal éktelenkedett, ráadásul alig volt bukótér. Történtek itt már nagy balesetek korábban. 1987-ben az akkor szintén Williams-szel versenyző, szintén brazil Nelson Piquet szerencséje az volt, hogy az autója hátuljával ütközött a falnak. 1989-ben pedig az osztrák Gerhard Berger szinte ugyanott szenvedett horrorisztikus balesetet. Berger Ferrarija ki is gyulladt, azonban a gyorsan érkező segítségnek köszönhetően szerencsésen megúszta a balesetet, csak egy futamot kellett kihagynia.

Előzmények

Az 1994-es szezon előtt az FIA betiltotta a vezetést segítő elektronikák, pl. a kipörgésgátló, és az aktív felfüggesztés használatát. A Williams - aki élen járt ezek alkalmazásában - autója eléggé nehezen vezethető volt az első két futamon, amire Senna is panaszkodott. Az idénnyitón, a hazai versenyén, Brazíliában megszerezte a pole pozíciót, a verseny hajrájában azonban kipördült, és feladni kényszerült a versenyt. A második futamon, Japánban, Aidában a szintén az élről induló Senna már az első kanyarban kiesett, ütközés miatt. A nagy vetélytárs, a Benetton feltörekvő titánja Michael Schumacher eközben mindkét futamot megnyerte. Így érkeztek el Imolába, ahol több fejlesztést is bevetett a Williams, amik működni látszottak, Senna már bizakodóbb volt.

Az imolai események

1994-ben a hagyományoknak megfelelően Imola adott otthont az idény harmadik, egyben első európai futamának, a San Marino-i nagydíjnak. Imola Olaszországban, Emilia-Romagna régióban fekszik, Bolognától 40 km-re keletre. Április 29-én, pénteken, az első időmérő edzésen a Jordan brazil újonc versenyzője, Rubens Barrichello óriási balesetet szenvedett, amikor a Variante Bassa sikán kerékvetője megdobta az autóját, amely vadul a levegőbe emelkedett, majd a gumifalnak csapódott. Rubenst azonnal kórházba szállították. A csodával határos módon a fiatal versenyző nem szenvedett komoly sérüléseket, csak a következő, Monacoi Nagydíjat kellett kihagynia.

A szombati időmérőn a szintén újonc, 33 éves osztrák Roland Ratzenberger, a Simtek csapat versenyzője, a Villeneuve kanyarban, a törött első szárnya miatt elvesztette uralmát autója fölött, ami 314 km/h sebességgel csapódott a falnak. Az ütközés ereje azonnal Roland halálát okozta. A kórházban már semmit sem tehettek érte. A teljes mezőnyt sokkolta a hír. Senna maga is traumába esett. A visszalépést fontolgatta, végül úgy döntött, elindul a futamon. Már tudjuk, bár ne tette volna. A verseny 7. körében az élen haladó Ayrton autója a Tamburello kanyarba nem fordult be, hanem hatalmas sebességgel a pályát övező betonfalnak csapódott. Sennát mentőhelikopterrel kórházba szállították Bolognába, ott azonban a rendkívül súlyos sérülései következtében elhunyt. Óriási tragédia volt ez a hétvége a Formula-1 számára. Ismét bebizonyosodott, hogy az autósport még mindig rendkívül veszélyes. Mindenki újra rádöbbent arra, hogy a versenyzők hús-vér emberek, akik az életüket kockáztatják minden versenyhétvégén. Akkor már 12 éve nem történt halálos baleset Formula-1-es versenyhétvége keretein belül. 1982-ben a Kanadai nagydíj rajtjánál az olasz Ricardo Palletti vesztette életét. Korábban abban az évben pedig a belgiumi Zolderben a Ferrari legendája, Gilles Villeneuve szenvedett végzetes balesetet. Formula 1-es autóban pedig 1986-ban Elio de Angelis lelte halálát, egy tesztelés alkalmával, Le Castellet-ben.

A hétvége utóélete

Azonnali intézkedésként újjáalakult a GPDA, azaz a Formula-1-es versenyzők érdekképviseleti szervezete. Az imolai pálya vonalvezetését megváltoztatták. A Tamburelloba egy bal-jobb-bal lassítót építettek be, illetve az utána következö Villeneuve kanyart is átszabták, jelentősen lelassítva azt. Ugyanakkor kivették a lassítót az Aque Mineralli kanyar közepéről, és a célegyenes előtti Variante Bassa is leegyszerűsödött. Még 2006-ig versenyzett itt a mezőny, majd 14 év távollét után 2020-ban, a Covid alatt beugró helyszínként tért vissza a versenynaptárba, és maradt is, immár Emilia-Romagna nagydíj néven. A versenynaptár többi pályáján is megerősítették a biztonsági infrastruktúrát. Ahová csak lehetett gumifalak kerültek, és igyekeztek a bukótereket megnövelni.

A versenyautók biztonsági elemeit is jelentősen újragondolták. 1996-tól megemelték a karosszéria oldalmagasságát, és kötelezővé tették a fejet körülölelő és védő, habból készült karosszériaelem használatát. 2003-tól vezették be a HANS-t, azaz a fej-és nyak védelmét segítő eszközt, amelyet a sisakhoz kell csatolni. Az évek során a bukósisakok sokkal masszívabbak, erősebbek lettek. Ma már szénszálas anyagból készülnek, hasonlóan az autókhoz. Felipe Massa 2009-es balesete alighanem sokkal súlyosabb lett volna, ha egy 1994-es biztonsági szintű sisakot visel. Az FIA az évek során próbálta lassítani az autókat, például a barázdált gumik bevezetésével. A fej védelme elölről azonban még sokáig megoldatlan probléma maradt. Több olyan halálos baleset is történt más kategóriákban, ahol a versenyzők fejét találta el leszakadó kerék, vagy törmelék. Az imolai események után két évtizeddel ismét tragédia rázta meg a Formula-1-et, amikor a 25 éves francia Jules Bianchi szenvedett halálos balesetet Szuzukában, a Japán nagydíjon. Ennek hatására vezették be 2018-ban a glóriát, amely már teljesen védi a versenyzők fejét. A glória az azóta eltelt években már többször is életet mentett, elég csak Romain Grosjean borzalmas balesetére gondolni, ami Bahreinben történt 2020-ban. De a glória nélkül valószínüleg Zhou Guanyu, és Charles Leclerc sem lenne már köztünk.

Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy manapság túlélnének-e a versenyzők olyan szintű komoly baleseteket, mint amilyenek Ratzenberger, és Senna életét követelték. Nem valószínű, hogy ma egy autó akkora sebességgel betonfalnak csapódjon, bár a versenynaptárban egyre növekvő számmal jelen lévő szűk utcai pályákon van erre némi esély. Kijelenthető, hogy 1994-hez képest ég és föld a különbség a Formula-1 biztonságát illetően. Szóval nagy valószínűséggel a pilóták bizony túlélnének egy akkora becsapódást is, mint amilyet Ratzenberger, és Senna elszenvedtek. Glóriával az autóján talán Jules Bianchi is túlélte volna a balesetét.

De nem szabad elfelejteni, hogy Formula-1 változatlanul egy nagyon veszélyes sport! Továbbra is egy technikai sportról van szó, ahol mindig fennáll a veszélye egy súlyos sérülésnek. A versenyzők is tudják ezt. Reméljük, soha többé nem fordul elő olyasmi, mint 30 éve Imolában!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sporttimetravel.blog.hu/api/trackback/id/tr7618394823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása