Harminc éve ment el Ayrton Senna

Három évtized telt el az imolai fekete hétvége óta, amikor két halálos baleset is történt, és ami örökre megváltoztatta a Formula-1-et. Szombaton a Simtek istálló osztrák újonc versenyzője, Roland Ratzenberger szenvedett hatalmas balesetet, és hunyt el. A vasárnapi versenyen aztán a Williams-szel a versenyben vezető háromszoros világbajnok brazil Aytron Senna csapódott falnak, és sajnos ő se élte túl az óriási becsapódást. Visszatekintünk a tragikus eseményekre, és azok hatásaira a Forma-1-re. Egy érdekes felvetésen is elgondolkodunk. Vajon a mai autókban túlélhető lenne-e Senna és Ratzenberger balesete?

A pályáról

Az Imola melletti versenypálya, hivatalos nevén Autodromo Enzo e Dino Ferrari 1980 óta látta vendégül a Formula-1 mezőnyét. Meglehetősen gyors pályának számított. A versenykör iránya az óramutató járásával ellentétesen haladt, ami akkoriban még nagyobb ritkaság volt, mint ma. A 80-as években is már merültek fel kérdések a pálya biztonságosságával kapcsolatban. A Tamburello kanyar különösen veszélyesnek számított. A célegyenes felől az autók hatalmas sebességgel érkeztek meg a hepehupás bal törésbe, amelynek másik oldalán csak egy masszív betonfal éktelenkedett, ráadásul alig volt bukótér. Történtek itt már nagy balesetek korábban. 1987-ben az akkor szintén Williams-szel versenyző, szintén brazil Nelson Piquet szerencséje az volt, hogy az autója hátuljával ütközött a falnak. 1989-ben pedig az osztrák Gerhard Berger szinte ugyanott szenvedett horrorisztikus balesetet. Berger Ferrarija ki is gyulladt, azonban a gyorsan érkező segítségnek köszönhetően szerencsésen megúszta a balesetet, csak egy futamot kellett kihagynia.

Előzmények

Az 1994-es szezon előtt az FIA betiltotta a vezetést segítő elektronikák, pl. a kipörgésgátló, és az aktív felfüggesztés használatát. A Williams - aki élen járt ezek alkalmazásában - autója eléggé nehezen vezethető volt az első két futamon, amire Senna is panaszkodott. Az idénnyitón, a hazai versenyén, Brazíliában megszerezte a pole pozíciót, a verseny hajrájában azonban kipördült, és feladni kényszerült a versenyt. A második futamon, Japánban, Aidában a szintén az élről induló Senna már az első kanyarban kiesett, ütközés miatt. A nagy vetélytárs, a Benetton feltörekvő titánja Michael Schumacher eközben mindkét futamot megnyerte. Így érkeztek el Imolába, ahol több fejlesztést is bevetett a Williams, amik működni látszottak, Senna már bizakodóbb volt.

Az imolai események

1994-ben a hagyományoknak megfelelően Imola adott otthont az idény harmadik, egyben első európai futamának, a San Marino-i nagydíjnak. Imola Olaszországban, Emilia-Romagna régióban fekszik, Bolognától 40 km-re keletre. Április 29-én, pénteken, az első időmérő edzésen a Jordan brazil újonc versenyzője, Rubens Barrichello óriási balesetet szenvedett, amikor a Variante Bassa sikán kerékvetője megdobta az autóját, amely vadul a levegőbe emelkedett, majd a gumifalnak csapódott. Rubenst azonnal kórházba szállították. A csodával határos módon a fiatal versenyző nem szenvedett komoly sérüléseket, csak a következő, Monacoi Nagydíjat kellett kihagynia.

A szombati időmérőn a szintén újonc, 33 éves osztrák Roland Ratzenberger, a Simtek csapat versenyzője, a Villeneuve kanyarban, a törött első szárnya miatt elvesztette uralmát autója fölött, ami 314 km/h sebességgel csapódott a falnak. Az ütközés ereje azonnal Roland halálát okozta. A kórházban már semmit sem tehettek érte. A teljes mezőnyt sokkolta a hír. Senna maga is traumába esett. A visszalépést fontolgatta, végül úgy döntött, elindul a futamon. Már tudjuk, bár ne tette volna. A verseny 7. körében az élen haladó Ayrton autója a Tamburello kanyarba nem fordult be, hanem hatalmas sebességgel a pályát övező betonfalnak csapódott. Sennát mentőhelikopterrel kórházba szállították Bolognába, ott azonban a rendkívül súlyos sérülései következtében elhunyt. Óriási tragédia volt ez a hétvége a Formula-1 számára. Ismét bebizonyosodott, hogy az autósport még mindig rendkívül veszélyes. Mindenki újra rádöbbent arra, hogy a versenyzők hús-vér emberek, akik az életüket kockáztatják minden versenyhétvégén. Akkor már 12 éve nem történt halálos baleset Formula-1-es versenyhétvége keretein belül. 1982-ben a Kanadai nagydíj rajtjánál az olasz Ricardo Palletti vesztette életét. Korábban abban az évben pedig a belgiumi Zolderben a Ferrari legendája, Gilles Villeneuve szenvedett végzetes balesetet. Formula 1-es autóban pedig 1986-ban Elio de Angelis lelte halálát, egy tesztelés alkalmával, Le Castellet-ben.

A hétvége utóélete

Azonnali intézkedésként újjáalakult a GPDA, azaz a Formula-1-es versenyzők érdekképviseleti szervezete. Az imolai pálya vonalvezetését megváltoztatták. A Tamburelloba egy bal-jobb-bal lassítót építettek be, illetve az utána következö Villeneuve kanyart is átszabták, jelentősen lelassítva azt. Ugyanakkor kivették a lassítót az Aque Mineralli kanyar közepéről, és a célegyenes előtti Variante Bassa is leegyszerűsödött. Még 2006-ig versenyzett itt a mezőny, majd 14 év távollét után 2020-ban, a Covid alatt beugró helyszínként tért vissza a versenynaptárba, és maradt is, immár Emilia-Romagna nagydíj néven. A versenynaptár többi pályáján is megerősítették a biztonsági infrastruktúrát. Ahová csak lehetett gumifalak kerültek, és igyekeztek a bukótereket megnövelni.

A versenyautók biztonsági elemeit is jelentősen újragondolták. 1996-tól megemelték a karosszéria oldalmagasságát, és kötelezővé tették a fejet körülölelő és védő, habból készült karosszériaelem használatát. 2003-tól vezették be a HANS-t, azaz a fej-és nyak védelmét segítő eszközt, amelyet a sisakhoz kell csatolni. Az évek során a bukósisakok sokkal masszívabbak, erősebbek lettek. Ma már szénszálas anyagból készülnek, hasonlóan az autókhoz. Felipe Massa 2009-es balesete alighanem sokkal súlyosabb lett volna, ha egy 1994-es biztonsági szintű sisakot visel. Az FIA az évek során próbálta lassítani az autókat, például a barázdált gumik bevezetésével. A fej védelme elölről azonban még sokáig megoldatlan probléma maradt. Több olyan halálos baleset is történt más kategóriákban, ahol a versenyzők fejét találta el leszakadó kerék, vagy törmelék. Az imolai események után két évtizeddel ismét tragédia rázta meg a Formula-1-et, amikor a 25 éves francia Jules Bianchi szenvedett halálos balesetet Szuzukában, a Japán nagydíjon. Ennek hatására vezették be 2018-ban a glóriát, amely már teljesen védi a versenyzők fejét. A glória az azóta eltelt években már többször is életet mentett, elég csak Romain Grosjean borzalmas balesetére gondolni, ami Bahreinben történt 2020-ban. De a glória nélkül valószínüleg Zhou Guanyu, és Charles Leclerc sem lenne már köztünk.

Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy manapság túlélnének-e a versenyzők olyan szintű komoly baleseteket, mint amilyenek Ratzenberger, és Senna életét követelték. Nem valószínű, hogy ma egy autó akkora sebességgel betonfalnak csapódjon, bár a versenynaptárban egyre növekvő számmal jelen lévő szűk utcai pályákon van erre némi esély. Kijelenthető, hogy 1994-hez képest ég és föld a különbség a Formula-1 biztonságát illetően. Szóval nagy valószínűséggel a pilóták bizony túlélnének egy akkora becsapódást is, mint amilyet Ratzenberger, és Senna elszenvedtek. Glóriával az autóján talán Jules Bianchi is túlélte volna a balesetét.

De nem szabad elfelejteni, hogy Formula-1 változatlanul egy nagyon veszélyes sport! Továbbra is egy technikai sportról van szó, ahol mindig fennáll a veszélye egy súlyos sérülésnek. A versenyzők is tudják ezt. Reméljük, soha többé nem fordul elő olyasmi, mint 30 éve Imolában!