2007 június, Kanadai nagydíj, Montréal.

A verseny 26. körében járunk, amikor a pálya hajtűkanyar felé vezető részén a fiatal feltörekvő titán lengyel Robert Kubica eltalálja hátulról Jarno Trulli Toyotáját. Az ütközés a fűre kényszeríti a BMW-Saubert, ahol az a levegőbe emelkedik, a betonfalnak csapódik, majd annak mentén repül tovább, többször is átfordul, mielőtt az oldalára fordulva megáll. Elsőre is, és visszanézve is ijesztő látvány, az autó elejéből, és oldalából szinte semmi sem maradt. Csodával határos módon Robert néhány zúzódással megússza a balesetet! Mindössze egy futamot kellett kihagynia. Egybehangzó vélemények szerint egy évtizeddel korábban nem valószínű, hogy túlélt volna egy ilyen szintű komoly balesetet.

Ahhoz, hogy a Formula-1 biztonságossága ugrásszerűen növekedjen, nagyban hozzájárult az 1994-es imolai tragikus hétvége. Roland Ratzenberger, és Ayrton Senna nem voltak ilyen szerencsések. A cikksorozatban 1995-től kezdve sorra vesszük évről-évre a legnagyobb olyan baleseteket, amelyek könnyen tragédiával végződhettek volna.

1995

Mika Häkkinen – Ausztrál nagydíj, Adelaide

Az év utolsó versenyének pénteki időmérő edzésén a McLarennel versenyző Mika Häkkinen szenvedett óriási balesetet, amikor autója defektet kapott, és nagy sebességgel a gumifalba csapódott. A fiatal finn koponyasérülést szenvedett, életét az azonnal érkező szakszerű segítség mentette meg. Sid Watkins, a Formula-1 főorvosa kétszer is újraélesztette Mikát, mielőtt kórházba szállították, ahol két hónapot töltött. Mika még sokáig kritikus állapotban volt, de sikerült felépülnie, a következő szezon rajtjánál már ő is ott volt. Mika később kétszeres világbajnok lett!

1996

Martin Brundle – Ausztrál nagydíj, Melbourne

Egymás után két versenyt rendeztek Ausztráliában, hiszen új helyszínre, a melbournei Albert Parkba költözött a Formula-1 mezőnye. A futam pedig átkerült a szezon végéről az elejére. A futam első körében hatalmas baleset történt. David Coulthard és Johnny Herbert értek össze, a mögöttük érkező Martin Brundle nem tudott már reagálni, nekik ment hátulról. Az aranyszínű Jordan autója a levegőbe emelkedett, megfordult, és fejjel lefelé csúszott a kavicságyba, ahol végül megállt. A csodák csodája, hogy Martin sértetlenül mászott ki a roncs alól! Óriási szerencséje volt, hiszen a fejét nem védte semmi! Akkor még hírből sem ismerték a glóriát. Martin jelenleg is kommentátorként dolgozik a brit Sky Sports televíziónál.

1997

Olivier Panis – Kanadai nagydíj, Montréal

Kiváló formában kezdte az évet a Prost istálló francia versenyzője, Olivier Panis. Az első hat futamon kétszer is dobogóra állhatott, a vb-pontversenyben a harmadik helyen állt! A júniusi kanadai nagydíjon a hetedik helyen haladt, amikor a pálya felső harmadában elvesztette uralmát autója fölött, és hatalmas sebességgel a gumifalba csapódott, szinte teljesen lebontva azt. A versenyt azonnal piros zászlóval leintették. A francia versenyző túlélte a balesetet, de mindkét lába eltört. Hét futamot volt kénytelen kihagyni, csak szeptember végén tért vissza, rögtön pontot szerezve. Olivier 2004-ig versenyzett a Formula-1-ben.

1998

Alexander Wurz, Kanadai nagydíj, Montréal

Maradunk Kanadában! A Benetton osztrák versenyzője, Alexander Wurz, a rajt után autóját picit kitette a fűre, ahol a kerékvető megdobta az autóját, az ijesztő módon az oldalára fordulva csúszott keresztül az aszfaltcsíkon, magával rántva Jean Alesit, és Jarno Trullit. Wurz Benettonja többször is átpördült, vadul forogva állt meg a kavicságy közepén. A versenyt piros zászlóval megszakították. Alex sértetlenül megúszta, de a feje végig védtelen volt, és ha kicsit szerencsétlenebbül találja el Alesi Sauberjét, mindketten sokkal rosszabbul járhattak volna. Az új rajtnál mindannyian ott lehettek, mert akkoriban a szabályok még megengedték a tartalékautók használatát. Alesi és Trulli azonban ismét összeakadtak, és kiestek. Wurz később sokáig a McLaren tesztpilótájaként dolgozott, és ma is a GPDA, azaz a Formula-1-es versenyzők érdekképviseleti szervezetének elnöke!

1999

Michael Schumacher – Brit nagydíj, Silverstone

Az akkor kétszeres világbajnok német Michael Schumacher az egymás utáni harmadik évben próbálta elhódítani a világbajnoki címet a Ferrarival. Reményeinek ezúttal már júliusban búcsút kellett mondania. A brit nagydíj rajtját követően, a Stowe kanyarban Michael autójának kerekei leblokkoltak, s a Ferrari fékezés nélkül, nyílegyenesen a gumifalba fúródott. Megrázó képsorok voltak, de Schumi szerencsére nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, mindössze a lába tört el. Hét futamot volt kénytelen kihagyni. A helyére beugró finn Mika Salo tisztesen helyt állt. Az év utolsó két versenyére Michael visszatért, és segítette csapattársát, Eddie Irvine-t a világbajnoki címért folytatott küzdelemben.  Michael ezt követően sorozatban 5 világbajnoki címet szerzett!

2000

Rubens Barrichello, David Coulthard, Jarno Trulli, Heinz-Harald Frentzen – Olasz nagydíj, Monza

Ayrton Senna halála után hat évvel ismét emberéletet követelt a Formula-1, ráadásul szintén Olaszországban. A verseny első körében, a Variante della Roggia felé száguldott a mezőny, amikor 300 km/h-ás sebesség fölött tömegbaleset történt. Rubens Barrichello próbálta előzni Jarno Trullit, de összeütköztek a mögöttük érkező Heinz-Harald Frentzennel, és az előttük haladó David Coulthard sem úszta meg a balesetet. A Frentzen autójáról lerepülő kerék eltalált egy pályabírót, Paolo Gislimbertit, aki sajnos belehalt sérüléseibe. A keletkező hatalmas porfelhő miatt az Arrows-szal szintén 300 fölött érkező Pedro de la Rosa nekiütközött Johnny Herbertnek. A spanyol felrepült a levegőbe, és teljesen vakon szaltózott jópárat, mielőtt fejjel lefelé megállt a kavicságyban. A versenyt nem állították le. A horrorisztikus eseménysort minden versenyző sérülés nélkül megúszta. A következő év idénnyitó versenyén Ausztráliában hasonló baleset történt, ahol szintén meghalt egy pályabíró, név szerint Graham Breveridge. Ennek hatására vezették be később azt a biztonsági intézkedést, hogy a kerék rögzítve legyen az autóhoz, ne tudjon elrepülni, ahogy itt is történt.

2001

Luciano Burti – Belga nagydíj, Spa-Francorchamps

A Prost istálló 26 éves brazil versenyzője két óriási balesetet is elszenvedett ebben az évben. Először, amikor Hockenheimben a német nagydíj rajtjánál eltalálta hátulról Michael Schumacher lelassuló Ferrariját. Autója a levegőbe emelkedett, többször átfordult, majd a kavicságyban kötött ki. Sértetlenül megúszták mind a ketten. Burti pár héttel később Spában már nem volt ilyen szerencsés. A padlógázas Blanchimont hajlatban összeakadtak Eddie Irvine-nal, Burti pedig tehetetlenül azonnal a gumifalba csapódott. Egyértelmű volt, hogy nagy a baj, Luciano nem mozdult. Mindenki elmormolt egy imát, amikor Burtit kiemelték a roncsok közül, és kórházba szállították. Kiderült, hogy csak elájult, egyébként életfunkciói rendben voltak. Mint kiderült, ez volt az utolsó futama, mert ebben az évben már nem tért vissza, a Prost csapat  a télen csődbe ment, máshonnan pedig nem kapott versenyzői ajánlatot. Később a Ferrari tesztpilótája lett.

2002

Takuma Sato, Nick Heidfeld – Osztrák nagydíj, Spielberg

A népszerű japán versenyző a Jordan istállónál debütált a Formula-1-ben. A májusi osztrák nagydíj 28. körében a kettes kanyar felé, a dombra felfelé vezető szakaszon a német Nick Heidfeld elvesztette uralmát autója fölött, a Sauber forogva száguldott a kavicságy felé. Csakhogy még keresztezte az aszfaltcsíkot, ahol szerencsétlen módon, oldalról telibe torpedózta az épp a kanyarba beforduló Takuma Sato sárga Jordanjét! Nagyon csúnya baleset volt, Sato autójából nem sok maradt! A japán versenyző nem válaszolt a rádión csapata kérdésére, hogy jól van-e. Sokk lett úrrá mindenkin, voltak, akik már a legrosszabbra gondoltak. Heidfeldnek megsérült a lába, de megúszta komoly baj nélkül, magától ki tudott szállni. Óriási szerencséje volt, hogy autója hátuljával csapódott neki a Jordannak. Sato azonban beszorult, és csak tíz idegőrlő perc alatt sikerül kiszabadítani az autóroncs fogságából. Kórházba szállították, de kiderült, hogy neki sem esett komoly baja, csak a combja sérült meg enyhén. Hál’ Istennek, hogy ekkoriban már ilyen biztonságosak voltak az autók! Sato 2008-ig maradt a Formula-1-ben, majd átigazolt az amerikai IndyCar sorozatba, ahol nagy sikereket ért el, megnyerte a legendás Indy 500-as versenyt is!

2003

Mark Webber, Fernando Alonso, Brazil nagydíj, Interlagos

A Formula-1 történelmének egyik legkaotikusabb futama volt a 2003-as Brazil nagydíj. Az esőben többen is kicsúsztak, a verseny hajrájára már csak alig a mezőny fele maradt állva. Az ismét eleredő eső megtréfálta az ausztrál Mark Webbert is, aki a célegynesre ráfordulva megcsúszott, és nagy szerencséjére még épp a gumifal szélének csapódott neki. Néhány méterrel odébb már a betonfal jelentette volna a megálljt. A Jaguar többször keresztbe fordult, majd a másik oldalon, a szalagkorlát mellett állt meg, szinte teljesen lebontva. Webbernek nem esett baja, sértetlenül szállt ki! A pályát ellepte a törmelék, ami miatt sárga zászlós figyelmeztetés lépett életbe. Azonban pár másodperccel később érkezett Fernando Alonso a Renaulttal, aki valószínűleg nem értesült a balesetről, vagy csak nem látta a sárga zászlót. Ugyanis lassítás helyett teljes gázzal nekihajtott a Webber autójáról leszakadt keréknek. Ő is a gumifalnak csapódott először, majd a falnak is, az autója számtalanszor megpördült, mielőtt megállt. A baleset ereje hatalmas volt, a Renault-ból szinte semmi sem maradt! A versenyt ekkor piros zászlóval megszakították, és nem is indult már újra. Alonso kiszállt ugyan a roncsból, de hatalmas sokk érte. Percekig ült a fal mellett az aszfalton, próbálta feldolgozni, hogy mit is élt túl az imént. A fiatal spanyolt később hordágyon vitték el a helyszínről. Bár hivatalosan ő lett a 3. helyezett, a pódiumra nem tudott felmenni Giancarlo Fisichella, és Kimi Räikkönen mellé. Szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedett, és a kórházat nemsokára elhagyhatta. Nem valószínű, hogy tíz évvel korábban is ennyivel megúszott volna egy ekkora balesetet. Webber még 10 évig versenyzett a Formula-1-ben, Alonso pedig még ma is a mezőny tagja!

2004

Ralf Schumacher – USA nagydíj, Indianapolis

A magyar Formula-1 rajongóknak örökre emlékezetes ez a futam, hiszen Baumgartner Zsolt pontot szerzett a Minardival! A legendás Indianapolis Motor Speedwayen rendezett verseny elején több baleset is történt. A rajtnál már négyen kiestek, majd a 8. körben Fernando Alonso kapott defektet a célegyenes végén. Pár perccel később Ralf Schumacher szintén defektet kapott, csak ő a célegyenesre ráfordító döntött kanyarban, ahol emiatt nagy sebességnél elvesztette uralmát az autó fölött, és a betonfalnak csapódott. Ralf súlyosan megsérült. Neki is az volt a szerencséje, hogy az autója hátuljával érte el a falat, az fogta fel az ütközést, ami akkora erejű volt, hogy így is gerincsérülést okozott. Emiatt nem tudott kiszállni az autóból, drámai jelenetek zajlottak le, ahogy a mentők szakszerűen kiemelték őt a roncsból. Hat futamot kellett kihagynia, az év végén térhetett vissza. Később a Toyotához igazolt, ahol még három évet versenyzett, mielőtt visszavonult.

A cikksorozat 2005-el folytatódik legközelebb.

Harminc éve ment el Ayrton Senna

Három évtized telt el az imolai fekete hétvége óta, amikor két halálos baleset is történt, és ami örökre megváltoztatta a Formula-1-et. Szombaton a Simtek istálló osztrák újonc versenyzője, Roland Ratzenberger szenvedett hatalmas balesetet, és hunyt el. A vasárnapi versenyen aztán a Williams-szel a versenyben vezető háromszoros világbajnok brazil Aytron Senna csapódott falnak, és sajnos ő se élte túl az óriási becsapódást. Visszatekintünk a tragikus eseményekre, és azok hatásaira a Forma-1-re. Egy érdekes felvetésen is elgondolkodunk. Vajon a mai autókban túlélhető lenne-e Senna és Ratzenberger balesete?

A pályáról

Az Imola melletti versenypálya, hivatalos nevén Autodromo Enzo e Dino Ferrari 1980 óta látta vendégül a Formula-1 mezőnyét. Meglehetősen gyors pályának számított. A versenykör iránya az óramutató járásával ellentétesen haladt, ami akkoriban még nagyobb ritkaság volt, mint ma. A 80-as években is már merültek fel kérdések a pálya biztonságosságával kapcsolatban. A Tamburello kanyar különösen veszélyesnek számított. A célegyenes felől az autók hatalmas sebességgel érkeztek meg a hepehupás bal törésbe, amelynek másik oldalán csak egy masszív betonfal éktelenkedett, ráadásul alig volt bukótér. Történtek itt már nagy balesetek korábban. 1987-ben az akkor szintén Williams-szel versenyző, szintén brazil Nelson Piquet szerencséje az volt, hogy az autója hátuljával ütközött a falnak. 1989-ben pedig az osztrák Gerhard Berger szinte ugyanott szenvedett horrorisztikus balesetet. Berger Ferrarija ki is gyulladt, azonban a gyorsan érkező segítségnek köszönhetően szerencsésen megúszta a balesetet, csak egy futamot kellett kihagynia.

Előzmények

Az 1994-es szezon előtt az FIA betiltotta a vezetést segítő elektronikák, pl. a kipörgésgátló, és az aktív felfüggesztés használatát. A Williams - aki élen járt ezek alkalmazásában - autója eléggé nehezen vezethető volt az első két futamon, amire Senna is panaszkodott. Az idénnyitón, a hazai versenyén, Brazíliában megszerezte a pole pozíciót, a verseny hajrájában azonban kipördült, és feladni kényszerült a versenyt. A második futamon, Japánban, Aidában a szintén az élről induló Senna már az első kanyarban kiesett, ütközés miatt. A nagy vetélytárs, a Benetton feltörekvő titánja Michael Schumacher eközben mindkét futamot megnyerte. Így érkeztek el Imolába, ahol több fejlesztést is bevetett a Williams, amik működni látszottak, Senna már bizakodóbb volt.

Az imolai események

1994-ben a hagyományoknak megfelelően Imola adott otthont az idény harmadik, egyben első európai futamának, a San Marino-i nagydíjnak. Imola Olaszországban, Emilia-Romagna régióban fekszik, Bolognától 40 km-re keletre. Április 29-én, pénteken, az első időmérő edzésen a Jordan brazil újonc versenyzője, Rubens Barrichello óriási balesetet szenvedett, amikor a Variante Bassa sikán kerékvetője megdobta az autóját, amely vadul a levegőbe emelkedett, majd a gumifalnak csapódott. Rubenst azonnal kórházba szállították. A csodával határos módon a fiatal versenyző nem szenvedett komoly sérüléseket, csak a következő, Monacoi Nagydíjat kellett kihagynia.

A szombati időmérőn a szintén újonc, 33 éves osztrák Roland Ratzenberger, a Simtek csapat versenyzője, a Villeneuve kanyarban, a törött első szárnya miatt elvesztette uralmát autója fölött, ami 314 km/h sebességgel csapódott a falnak. Az ütközés ereje azonnal Roland halálát okozta. A kórházban már semmit sem tehettek érte. A teljes mezőnyt sokkolta a hír. Senna maga is traumába esett. A visszalépést fontolgatta, végül úgy döntött, elindul a futamon. Már tudjuk, bár ne tette volna. A verseny 7. körében az élen haladó Ayrton autója a Tamburello kanyarba nem fordult be, hanem hatalmas sebességgel a pályát övező betonfalnak csapódott. Sennát mentőhelikopterrel kórházba szállították Bolognába, ott azonban a rendkívül súlyos sérülései következtében elhunyt. Óriási tragédia volt ez a hétvége a Formula-1 számára. Ismét bebizonyosodott, hogy az autósport még mindig rendkívül veszélyes. Mindenki újra rádöbbent arra, hogy a versenyzők hús-vér emberek, akik az életüket kockáztatják minden versenyhétvégén. Akkor már 12 éve nem történt halálos baleset Formula-1-es versenyhétvége keretein belül. 1982-ben a Kanadai nagydíj rajtjánál az olasz Ricardo Palletti vesztette életét. Korábban abban az évben pedig a belgiumi Zolderben a Ferrari legendája, Gilles Villeneuve szenvedett végzetes balesetet. Formula 1-es autóban pedig 1986-ban Elio de Angelis lelte halálát, egy tesztelés alkalmával, Le Castellet-ben.

A hétvége utóélete

Azonnali intézkedésként újjáalakult a GPDA, azaz a Formula-1-es versenyzők érdekképviseleti szervezete. Az imolai pálya vonalvezetését megváltoztatták. A Tamburelloba egy bal-jobb-bal lassítót építettek be, illetve az utána következö Villeneuve kanyart is átszabták, jelentősen lelassítva azt. Ugyanakkor kivették a lassítót az Aque Mineralli kanyar közepéről, és a célegyenes előtti Variante Bassa is leegyszerűsödött. Még 2006-ig versenyzett itt a mezőny, majd 14 év távollét után 2020-ban, a Covid alatt beugró helyszínként tért vissza a versenynaptárba, és maradt is, immár Emilia-Romagna nagydíj néven. A versenynaptár többi pályáján is megerősítették a biztonsági infrastruktúrát. Ahová csak lehetett gumifalak kerültek, és igyekeztek a bukótereket megnövelni.

A versenyautók biztonsági elemeit is jelentősen újragondolták. 1996-tól megemelték a karosszéria oldalmagasságát, és kötelezővé tették a fejet körülölelő és védő, habból készült karosszériaelem használatát. 2003-tól vezették be a HANS-t, azaz a fej-és nyak védelmét segítő eszközt, amelyet a sisakhoz kell csatolni. Az évek során a bukósisakok sokkal masszívabbak, erősebbek lettek. Ma már szénszálas anyagból készülnek, hasonlóan az autókhoz. Felipe Massa 2009-es balesete alighanem sokkal súlyosabb lett volna, ha egy 1994-es biztonsági szintű sisakot visel. Az FIA az évek során próbálta lassítani az autókat, például a barázdált gumik bevezetésével. A fej védelme elölről azonban még sokáig megoldatlan probléma maradt. Több olyan halálos baleset is történt más kategóriákban, ahol a versenyzők fejét találta el leszakadó kerék, vagy törmelék. Az imolai események után két évtizeddel ismét tragédia rázta meg a Formula-1-et, amikor a 25 éves francia Jules Bianchi szenvedett halálos balesetet Szuzukában, a Japán nagydíjon. Ennek hatására vezették be 2018-ban a glóriát, amely már teljesen védi a versenyzők fejét. A glória az azóta eltelt években már többször is életet mentett, elég csak Romain Grosjean borzalmas balesetére gondolni, ami Bahreinben történt 2020-ban. De a glória nélkül valószínüleg Zhou Guanyu, és Charles Leclerc sem lenne már köztünk.

Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy manapság túlélnének-e a versenyzők olyan szintű komoly baleseteket, mint amilyenek Ratzenberger, és Senna életét követelték. Nem valószínű, hogy ma egy autó akkora sebességgel betonfalnak csapódjon, bár a versenynaptárban egyre növekvő számmal jelen lévő szűk utcai pályákon van erre némi esély. Kijelenthető, hogy 1994-hez képest ég és föld a különbség a Formula-1 biztonságát illetően. Szóval nagy valószínűséggel a pilóták bizony túlélnének egy akkora becsapódást is, mint amilyet Ratzenberger, és Senna elszenvedtek. Glóriával az autóján talán Jules Bianchi is túlélte volna a balesetét.

De nem szabad elfelejteni, hogy Formula-1 változatlanul egy nagyon veszélyes sport! Továbbra is egy technikai sportról van szó, ahol mindig fennáll a veszélye egy súlyos sérülésnek. A versenyzők is tudják ezt. Reméljük, soha többé nem fordul elő olyasmi, mint 30 éve Imolában!